UNIS/INF/238
20. szeptember 2007
ADATLAP
-
Fokozott felmelegedés: az utóbbi 12 évből 11-ben mérték a legmagasabb földfelszíni hőmérsékleteket 1850 óta. Az utóbbi 50 év felmelegedésének átlagos mértéke csaknem kétszerese az elmúlt 100 év átlagának. A Föld felszínének átlaghőmérséklete 0,74 Celsius fokkal emelkedett a 20. században, az óceánok helyett inkább a szárazföldi területeket érintve.
-
Több víz, de nem mindenhol: a csapadék mennyisége megnövekedett Észak- és Dél-Afrika keleti részén, Észak-Európában, valamint Ázsia északi és középső területein az elmúlt évtizedek alatt. Azonban Afrika átmeneti övezetében, a Mediterráneumban, Dél-Afrikában, és Dél-Ázsia egyes részein szárazságot észleltek. Egyre nagyobb területeken jelentkeztek hosszabb ideig tartó és intenzívebb aszályok az 1970-es évek óta.
-
A tengerszint emelkedése: az ENSZ égisze alatt létrehívott kormányközi panel a klímaváltozásról (IPCC) megállapítása szerint a vizsgált tengerszint-növekedés a 19. századhoz képest a 20. században felgyorsult, és a 20. században az emelkedés mértéke elérte a 0,17 métert. A geológiai megfigyelések alapján a tengerszint-emelkedés az elmúlt 2000 év alatt sem közelítette meg ezt az értéket. Az óceánok átlaghőmérséklete már a 3000 méteres mélységekben is megnőtt.
-
Vékonyabb hótakaró: a hótakaró vastagsága a legtöbb régióban csökkent, különösen tavasszal. A hóval borított területek nagysága a téli-tavaszi időszakban mintegy 7 százalékkal csökkent az északi féltekén 1900 óta. A folyók átlagosan 5,8 nappal később fagynak be, mint egy évszázada, és az olvadás 6,5 nappal előbb következik be.
-
Olvadó gleccserek: a hegyek gleccserei és hótakarója az átlagot tekintve mindkét féltekén olvadásnak indult, évente mintegy 0,77 milliméterrel növelve a tengerszintet 1993 és 2003 között. A grönlandi és antarktiszi jégtakaró olvadása pedig ugyanezen időszakban évente mintegy 0,4 milliméterrel emelte a tengerszintet.
Az új előrejelzések szerint gyorsul a felmelegedés…
-
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelenlegi, vagy azt meghaladó mértéke további felmelegedéshez, és éghajlati rendszerünk jelentős megváltozásához vezet a 21. század során, amelyek hatásai valószínűleg meghaladják majd a 20. században megfigyeltekét.
-
A felmelegedés szintje a kibocsátás szintjétől függ: ha a szén-dioxid légköri koncentrációja 550 ppm körül stabilizálódik - ez duplája az iparosodást megelőző korszakénak - a felmelegedés a várakozások szerint átlagosan 2-4,5 Celsius fok között alakul, a legjobb becslés szerint 3 Celsius, vagy 5,4 F lesz. Az elkövetkező két évtizedben a felmelegedést tízévenként 0,2 Celsius fokosra becsülik azok a forgatókönyvek, amelyek nem számolnak a kibocsátás számottevő visszafogásával.
-
A felmelegedéshez azonban más üvegházhatású gázok is hozzájárulnak, és amennyiben ezek összetett hatása megegyezne a szén-dioxid koncentrációjának 650 ppm-es szinten kalkulálható hatásával, éghajlatunk hőmérséklete valószínűleg 3,6 Celsius fokkal nőne meg, ami 750 ppm-es szintnél 4,3 Celsius fokos növekményt jelentene. Az előrejelzések olyan tényezőktől függnek, mint a gazdasági növekedés, a népesség, az új technológiák használata, de sok más tényező is közrejátszhat kialakításukban.
…és súlyosabb következményekkel jár
-
A globális felmelegedés már eddig is alapvető változásokat idézett elő a Föld természeti rendszerében. A globális hőmérséklet 1,5-2,5 Celsius fokot meghaladó emelkedése mellett a növény- és állatfajok már mintegy 20-30 százalékánál nőtt meg a kihalás veszélye.
-
Amennyiben századunkban 3 Celsius fokos hőmérséklet-növekedés következik be, annak nagy részben negatív következményei lennének a biodiverzitású ökoszisztémákra, amelyek az alapvető élelmiszereket és az ivóvizet szolgáltatják.
-
A hőmérséklet növekedésének következményeként a tavaszi évszakra jellemző fokozott csapadéklefolyás és víztetőzések hamarabb jelentkeznek a gleccserekkel és hótakaróval borított folyókon, de ugyanez elmondható a korai zöldülésre és elvándorlásra, vagy a madarak költésére. Számos növény- és állatfajnál figyeltek meg továbbá a magasabb földrajzi szélességek felé történő elvándorlást.
-
Több csapadék a magasabb földrajzi szélességeken: igen valószínű várható következmény, hogy a csapadék mennyisége északabbra megnő, míg a legtöbb trópusi és szubtrópusi régióban lecsökken.
-
A modellezett előrejelzések szerint a tenger szintjének emelkedése az óceánok vízfelületének kiterjedése és a gleccserolvadások következtében a század végére (összehasonlítva az 1989-1999-es szintekkel) megközelítette a korábbi becslések szerinti 18-58 centimétert. Ennek ellenére a magasabb értékeket sem lehet kizárni, amennyiben a nemrégen észlelt jéglemez-mozgás a folytatódó felmelegedéssel együtt gyakoribbá válik.
-
A grönlandi jégtakaró összehúzódása előreláthatóan még a 22. századba átnyúlóan is hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, sőt, ha az 1,9-4-6 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedés az ezredfordulóig folytatódik, teljesen el is tűnhet. Ennek bekövetkezte esetén a tengerszint akár 7 méterrel is megemelkedhet.
* *** *
