UNIS/INF/185
7 december 2006

Hamisan cseng az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a nélkülözéssel szemben - fogalmaz az ENSZ-főtitkár a Nemzetközi Emberjogi Nap alkalmából kiadott üzenetében

NEW YORK, 7. december (ENSZ-székház) -- Az alábbiakban közölt szöveg Kofi Annan ENSZ-főtitkár, a december 10-én megrendezésre kerülő Nemzetközi Emberjogi Nap alkalmából kiadott üzenetét tartalmazza.

A szegénység visszaszorításáért indított küzdelem korunk egyik fő morális kihívását jelenti. Ezen cél elérése felé  pedig az egyetemes emberi jogok érvényre juttatásán keresztül törhetünk utat.

A világ szegényeinek éppen a legalapvetőbb emberi jogokra, mint a megfelelő életminőséghez, a táplálékhoz, a tanuláshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a munkához, vagy az egyenlő elbánáshoz való jog, lenne a leginkább szükségük. Hátrányos helyzeténél fogva azonban ez a réteg képes a legkevésbé kiharcolni, vagy megvédeni ezeket a jogait, vagyis éppen a nélkülözésben élő nők, gyermekek és férfiak emberi jogai vannak a legnagyobb veszélyben.

Ha valóban komolyan akarjuk venni az emberi jogokat, akkor nem kerülhetjük meg a szegénység problémáját sem. Ahogyan ez az idei Nemzetközi Emberjogi Napon is elhangzott, a szegénység elleni harc "nem jótétemény, hanem kötelesség". Mindannyiunk előtt világossá kell váljon, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában lefektetett eszmék csakis akkor bírhatnak valódi értékkel a betegek és éhezők milliói számára, ha képesek hatékonyan orvosolni gondjaikat. Amíg léteznek olyan családok, akik kevesebb, mint napi egy dollárból tartják fent magukat, és gyermekek az életmentő beavatkozás hiányában meghalhatnak, addig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata önmagában semmit sem ér.

Emberjogi szemmel nézve tehát, a szegénység problémája cselekvésre felszólító morális kötelességünkre hívja fel a figyelmet. Mivel az emberi jogi normák kifejezetten az egyén felhatalmazására épülnek, egy ilyen megközelítés jogosulttá teszi szegényeket, hogy maguk is beleszólhassanak az életüket befolyásoló döntésekbe, és így megalapozott, a hosszú távú fejlődés irányába mutató megoldások szülessenek. Egyúttal magunkat is ösztönözhetjük, hogy sikerünket ne a jövedelmünkhöz mérjük, hanem a beteljesült és örömteli élethez nélkülözhetetlen emberi szabadságjogaink meglétéhez.

Napjainkban az emberi jogok, az emberi fejlődés és biztonság egymással kéz a kézben járó fogalmak, egyiket sem lehet tartósan továbbfejleszteni a másik kettő nélkül. Önmagát teszi hiteltelenné az, aki szót emel az emberi jogokért, de megfeledkezik az emberi fejlődésről és biztonságról. Szavainkban álljunk hát ki együttesen ezekért az értékekért, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a rászorulók számára is értelmet nyerjen a nyomor- és félelemmentes, méltóságteljes élet fogalma.

* *** *