Ma minden eddiginél több ember él más országban, mint ahol született. Az ENSZ Migrációs Ügynökségének (IOM) 2022-es migrációs világjelentése szerint 2021-ben a nemzetközi migránsok száma a becslések szerint világszerte csaknem 281 millió volt, 9 millióval több, mint 2019-ben. Közel kétharmaduk munkavállalás céljából kelt útra. A nemzetközi migránsok 2021-ben a világ népességének 3,6 százalékát tették ki.
Sokan önszántukból, de sokan mások kényszerűségből vándorolnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) becslése szerint 2022 közepén 103 millió volt azoknak a száma, akik lakóhelyük elhagyására kényszerültek világszerte. Közülük 32,5 millióan menekültek, 53,2 millióan belső menekültek, 4,9 millióan menedékkérők, 5,3 millióan pedig egyéb, nemzetközi védelemre szoruló személyek voltak.
A világ összes menekültje közül 10-ből több mint hét mindössze öt országból származik: Szíriából, Venezuelából, Ukrajnából, Afganisztánból és Dél-Szudánból.
Törökország fogadta be a legtöbb, vagyis 3,7 millió menekültet. További országok a sorban: Kolumbia, Németország, Pakisztán és Uganda. A menekültek és más nemzetközi védelemre szoruló személyek több mint kétharmada a származási országukkal szomszédos országokban él.
Az IOM meghatározása szerint migránsnak minősül minden olyan személy, aki egy nemzetközi határt átlépve vagy egy államon belül a szokásos tartózkodási helyétől távolabbra költözik vagy költözött, függetlenül jogállásától vagy attól, hogy a mozgás szabad elhatározásából történik vagy kényszer hatására; függetlenül attól, hogy mi a mozgás oka vagy attól, hogy milyen hosszú a tartózkodás időtartama.
A „migránsok” és a „menekültek” kifejezéseket gyakran felváltva használják, de a kettő különbözik egymástól.
A 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszer először ismeri el a migráció hozzájárulását a fenntartható fejlődéshez. A 17 fenntartható fejlődési cél (SDG) közül 11 tartalmaz migrációval vagy mobilitással kapcsolatos célokat és mutatókat. A keretrendszer alapelve, hogy „senkit nem hagyunk hátra”; a migránsokat sem.
Az 1951-ben alapított Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) a legfőbb kormányközi szervezet a migráció területén. Az IOM a migráció rendezett és humánus kezelésének biztosításán, a migrációs kérdésekben való nemzetközi együttműködés előmozdításán, a migrációs problémák gyakorlati megoldásainak keresésében való közreműködésen, valamint a rászoruló migránsok – köztük a menekültek és a belső menekültek – humanitárius segélyezésén dolgozik. Az IOM 2016-ban az ENSZ egyik szakosított szervezetévé, az ENSZ Migrációs Ügynökségévé vált.
Az IOM globális migrációs adatportálja időszerű, átfogó migrációs statisztikákat és megbízható információt nyújt a migrációs adatokról világszerte.
A menekültek és a migránsok nagyarányú mozgása valamennyi ENSZ-tagállamot érinti, és ennek kezelése szorosabb együttműködést és felelősségmegosztást igényel.
2016-ban az ENSZ tagállamai elfogadták a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozat néven ismert kötelezettségvállalásokat, amiben elismerték, hogy a migrációval kapcsolatban átfogó megközelítésre van szükség. A nyilatkozat elismeri a migránsok pozitív hozzájárulását a fenntartható és mindenre kiterjedő fejlődéshez, valamint kötelezettséget vállal arra, hogy migrációs helyzetüktől függetlenül minden migráns biztonságát, méltóságát, emberi jogait és alapvető szabadságait védelem illeti.
Ezt követően 2018-ban az ENSZ tagállamai egy marokkói kormányközi konferencián elfogadták a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodást. A globális megállapodás olyan változatos kérdésekkel foglalkozik, mint a migráns munkavállalók jogainak megerősítése, a tényeken alapuló szakpolitikák alapjaként szolgáló migrációs adatok fejlesztése, az életmentés és az eltűnt migránsokkal kapcsolatos nemzetközi fellépés megalapozása.
A migránsok nemzetközi napját december 18-án tartják.
A nemzetközi emberi jogi szabályozás fő dokumentuma, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tartalmazza, hogy mindenkinek joga van az üldöztetés elől más országban menedéket keresni.
A menekülteket az 1951. évi menekültügyi egyezmény védi. Az egyezmény szerint menekült az, akinek faj, vallás, nemzeti hovatartozás, politikai meggyőződés vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme van.
A menekültek nem küldhetők vissza olyan országba, ahol életük veszélyeztetve van. Ezt hívják a non-refoulement alapelvnek, vagyis a visszaküldés tilalmának. Nem jogosult a menekültstátuszra az, aki béke elleni vagy háborús bűncselekményt követett el.
A menekültügyi egyezmény szerint a menekülteknek joguk van többek között a munkavállaláshoz, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, az állami segélyhez és támogatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz és mozgásszabadsághoz a menedéket nyújtó ország területén. A menekültek pedig kötelesek betartani a menedéket nyújtó ország törvényeit.
A menedékkérő olyan személy, aki egy másik országban keres védelmet és szeretné, hogy menekültként ismerjék el. A menedékkérőnek be kell mutatnia, hogy megalapozottan fél a származási országában való üldöztetéstől.
A belső menekült olyan személy, aki ugyanazon okok miatt hagyja el otthonát, mint a menekült, de származási országában marad, és emiatt nem élvezi a nemzetközi jog védelmét.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) 1950-ben hozták létre a második világháború miatt otthonuk elhagyására kényszerült európaiak megsegítésére. Munkájának elvégzésére hároméves mandátumot kapott. A következő évben elfogadták az Egyesült Nemzetek Szervezetének a menekültek helyzetéről szóló egyezményét, amely az UNHCR munkájának alapját képező jogi dokumentum. Az 1951-es menekültügyi egyezményt 146 részes állam írta alá, köztük Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. Az UNHCR azóta is a menekültek megsegítésén dolgozik. Az UNHCR elsődleges célja, hogy a menekültek védelmével és segítségével kapcsolatos nemzetközi fellépést irányítsa és koordinálja, valamint megoldja a menekültek problémáit a világon.
Az 1960-as években Afrika dekolonizációja hozta létre a kontinens számos menekültválsága közül az elsőt, amely az UNHCR beavatkozását igényelte. A következő két évtizedben az UNHCR-nek Ázsiában és Latin-Amerikában kellett segítenie a menekültválságok kezelésében. Az évszázad végére újabb menekültproblémák merültek fel Afrikában, és – teljes fordulatot véve – a balkáni háborúk sorozata miatt újabb menekülthullámok érkeztek Európába. Egy olyan világban, ahol a becslések szerint 103 millió ember kényszerül konfliktusok vagy üldöztetés miatt lakóhelyének elhagyására, az UNHCR munkája fontosabb, mint valaha.
A menekültek világnapját minden évben június 20-án tartják.
2018. december 17-én az ENSZ Közgyűlése jóváhagyta a menekültekről szóló globális megállapodást, a felelősség kiszámíthatóbb és igazságosabb megosztásának keretrendszerét, elismerve, hogy a menekültügyi helyzetek fenntartható megoldása nem érhető el nemzetközi együttműködés nélkül.
Az ENSZ Közgyűlése 1949-ben bízta meg az ENSZ Segélyezési és Munkaügyi Hivatalát a közel-keleti palesztin menekültek számára azzal, hogy segítséget nyújtson azoknak a nyilvántartásba vett palesztin menekülteknek, akik elvesztették otthonukat és megélhetésüket az 1948-as arab-izraeli konfliktust követően. Amikor az ügynökség 1950-ben megkezdte működését, mintegy 750 000 palesztin menekültnek nyújtott segítséget. Az UNRWA számos szolgáltatást nyújt, többek között alap- és középfokú oktatást, egészségügyi ellátást, segélyezési és szociális szolgáltatásokat, tábori infrastruktúrát és fejlesztéseket, mikrofinanszírozást és gyorssegélyt a jelenlegi 5,8 millió palesztin menekült számára a hivatal öt működési területén: a Gázai övezetben, Kelet-Jeruzsálemmel együtt Ciszjordániában, Jordániában, Libanonban és Szíriában.
Az éghajlatváltozás az aszállyal, az elsivatagosodással, a talajvíz sósabbá válásával és a talaj szikesedésével, valamint a tengerszint emelkedésével hozzájárulhat a nemzetközi határokon áthaladó vándorláshoz.
A természeti katasztrófák is arra kényszeríthetik az embereket, hogy más országokban keressenek menedéket. Az ilyen – árvizekhez, földrengésekhez, hurrikánokhoz és földcsuszamlásokhoz hasonló – katasztrófák pedig egyre gyakoribbak és intenzívebbek. Bár ezek az események többnyire belső elvándorlást okoznak, szintén előfordulhat, hogy az emberek másik országba költöznek. A meglévő nemzetközi és regionális menekültjogi eszközök közül azonban egyik sem foglalkozik kifejezetten az ilyen emberek helyzetével.
Az ukrajnai háború továbbra is mérhetetlen szenvedést, halált és pusztítást okoz, milliókat téve ki komoly jogsértések kockázatának, valamint súlyos humanitárius szükséghelyzetet idézve elő.
A Kék Szív kampány az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) által vezetett globális kezdeményezés, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az emberkereskedelemre és annak az emberekre és a társadalomra gyakorolt hatására.
"Idén a migránsok nemzetközi napján annak a 280 millió embernek az életére gondolunk, akik a lehetőségek, a méltóság, a szabadság és egy jobb élet reményében hagyták el hazájukat." — António Guterres
A szíriai válság kezdete óta több mint 4,9 millió ember hagyta el az országot. Hol vannak most ők?