Sajtóközlemények

Tájékoztatásul – nem hivatalos dokumentum

UNIS/INF/571
2021. március 8.

“A válság, amelynek női arca van”

António Guterres

Miközben a világ az idei nemzetközi nőnapra egy globális járvány közepén készül, egy dolog világos: a koronavírus által okozott válságnak van egy női arca.

A nők és a lányok már eddig is komoly egyenlőtlenségekkel néztek szembe, amelyeket a járvány tovább súlyosbított, ezáltal megsemmisítve az elmúlt évek eredményeit a nemek közötti egyenlőség elérése felé.

Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nők azokban a szektorokban dolgoznak, amelyeket a járvány a legsúlyosabban érintett. Az elsőként beavatkozók is főként női dolgozók, akik közül sokan faji és etnikai alapon leszakadt csoportokhoz és a leghátrányosabb anyagi helyzetűek közé tartoznak.

A nők esetében 24 százalékkal valószínűbb, hogy a munkájuk veszélybe kerül vagy az, hogy komolyan lecsökkennek a bevételeik. A nemek közötti már eddig is nagy fizetési szakadék még tovább mélyült, az egészségügyi szektor esetében is.

Az otthonmaradásra felszólító rendelkezéseknek, valamint az iskolák és a gyermekgondozási helyek bezárásának köszönhetően jelentősen megnövekedett a fizetetlen gondozási munka mértéke. Lányok milliói valószínűleg sohasem térnek majd vissza az iskolába. Az anyák, különösen az egyedülálló anyák pedig azonnali viszontagságokkal és szorongással találták szembe magukat.

A világjárvány mindeközben elindította egy párhuzamosan zajló kór terjedését, a nők elleni erőszak járványát világszerte, ugrásszerűen emelkedő családon belüli bántalmazással, emberkereskedelemmel, szexuális kizsákmányolással és kényszerházasságokkal.

Mindeközben habár a nők képviselik az egészségügyi dolgozók nagy részét, egy nemrég közzétett tanulmány megmutatta, hogy a koronavírus elleni munkacsoportok csak 3,5 százalékában voltak jelen egyenlő arányban a férfiak és a nők. A járványról szóló hírekben világszerte pedig csak minden ötödik nyilatkozó szakértő volt nő.

Ez a kizárás már önmagában felér egy vészhelyzettel. A világnak új löketre van szüksége ahhoz, hogy elősegítse a nők egyenlő részvételét a vezetői pozíciókban. Az pedig világos, hogy ez mindenki számára előnyökkel járna.

A koronavírus elleni fellépés megmutatta a nők vezetői képességét és annak hatékonyságát. Tavaly a nők által irányított országokban alacsonyabb volt a vírus terjedésének aránya és gyakran jobb helyzetből lépnek majd a felépülés útjára. A nők által irányított szervezetek kritikus hiányosságokat pótoltak például azzal, hogy nélkülözhetetlen szolgáltatásokat biztosítottak és információt nyújtottak, különösen közösségi szinten.

Amikor a nők egy kormányzat részei, akkor nagyobb befektetéseket látunk a szociális védőhálóba, valamint látványosabb fellépést a szegénység ellen. Amikor nők kerülnek a parlamentbe, akkor az országok szigorúbb klímaváltozást érintő politikákat fogadnak el. Amikor nők vesznek részt a békekötésekben, akkor a megállapodások tartósabbak.

Mégis világszerte a nők a nemzeti törvényhozók alig negyedét, a helyi önkormányzatok tagjainak alig harmadát és a kabinetminiszterek csak ötödét teszik ki. A jelenlegi ütemben haladva a nemek közötti egyenlőséget a nemzeti törvényhozásban csak 2063-ra fogjuk elérni. A kormányfők közötti egyenlőségre pedig több mint száz évet kellene várnunk.

Azon múlik egy jobb jövő elérése, hogy mit kezdünk ezzel a hatalmi egyenlőtlenséggel. A nőknek azonos joguk van részt venni az életükre kiható döntések meghozatalában. Büszke vagyok arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetőségén belül sikerült elérnünk a nemek közötti egyenlőséget.

A járványból való felépülés lehetőséget ad arra, hogy egy új és egyenlőség felé vezető ösvényre lépjünk. A támogató és ösztönző csomagoknak főleg a nőket és a lányokat kell segíteniük, miközben megnöveljük a gondozási infrastruktúrába való befektetéseket. A formális gazdaság csak azért működőképes, mert a nők fizetetlen gondozási munkájára támaszkodik.

A válságból való kilábalásunkkor egy olyan ösvényre kell lépnünk, amely egy befogadó, zöld és ellenálló jövő felé vezet. Felhívom a vezetőket, hogy ehhez az alábbi hat kulcsfontosságú pillért vezessék be:

Első: speciális rendelkezésekkel és kvótákkal biztosítsák a nők egyenlő részvételét a cégek irányítótestületeitől a parlamentekig, a felsőoktatástól a közintézményekig mindenhol.

Második: fektessenek be nagyobb mértékben a gondozási ágazatba és a szociális védőrendszerbe, valamint definiálják újra a bruttó hazai termék fogalmát, hogy a házimunka is látható és figyelembe vehető legyen benne.

Harmadik: mozdítsák el az akadályokat a nők teljes részvétele elől a gazdaságban, ideértve a munkaerőpiachoz való hozzáférést, a tulajdonosi jogokat, a célzott hitelezést és befektetést.

Negyedik: helyezzék hatályon kívül az összes diszkriminatív törvényt a foglalkoztatástól és a földtulajdoni jogoktól a személyes státuszig és az erőszaktól való védelemig.

Ötödik: minden ország foglaljon törvénybe egy vészhelyzeti tervet a nők és a lányok elleni erőszak megszüntetése érdekében, amelyhez támogatást, szakpolitikákat és politikai szándékot kell rendelnie.

Hatodik: változtassák meg a gondolkodásmódot, tájékoztassák a közvéleményt és mutassák fel a rendszerszintű előítéleteket.

A világnak lehetősége van arra, hogy a nemzedékek óta berögzült és rendszerszintű diszkriminációt maga mögött hagyja. Itt az idő arra, hogy egy egyenlő jövőt építsünk.

* *** *

A szerző António Guterres az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára.

A cikk megjelent a Népszavában 2021. 03. 8-án.