Az eddigi megfigyelések szerint az új koronavírus (COVID-19) nagyobb közvetlen egészségügyi kockázatot jelent a férfiakra, különösen az idősebb férfiakra nézve. Ugyanakkor a járvány mindenféle egyenlőtlenséget felfed és kihasznál, például a nemek közötti egyenlőtlenséget. Hosszú távon mindannyiunk számára káros lehet a járvány kihatása a nők egészségére, jogaira és szabadságára.
A nők már most szenvednek a lezárások és a karanténok halálos következményeitől. Ugyan szükség van ezekre a korlátozásokra, viszont ezáltal nagyobb eséllyel válnak erőszak áldozataivá azok a nők, akik össze vannak zárva bántalmazó partnerükkel. Az elmúlt hetekben a családi erőszak aggasztó globális emelkedését láttuk, a legnagyobb egyesült királyságbeli segélyszervezethez beérkezett hívások 700 százalékkal emelkedtek. Mindeközben a veszélyeztetett nők számára elérhető segélyszolgáltatások csökkentésekkel és bezárásokkal néznek szembe.
Ez adta a hátterét annak a nemrég közzétett kérésemnek, hogy legyen béke minden otthonban világszerte. Azóta több mint 143 kormány kötelezte el magát amellett, hogy támogatja az erőszak által veszélyeztetett nőket és lányokat a járvány ideje alatt. Ebben minden ország segíthet azzal, hogy szolgáltatásait online is elérhetővé teszi, több nélkülözhetetlen menedékházat hoz létre a családon belüli erőszak áldozatainak, valamint növeli a segélyszervezetek támogatását. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az Európai Unióval együttműködésben a Spotlight Initiative kezdeményezéssel ezeken és hasonló ügyeken dolgozik több mint 25 ország kormányával közösen, és készen áll a támogatásának kiterjesztésére.
Viszont a COVID-19 által a nők jogaira és szabadságára jelentett veszély messze túlmutat a fizikai erőszakon. A járványt kísérő súlyos gazdasági visszaesésnek valószínűleg lesz egy külön, a nőket érintő oldala.
A dolgozó nőkkel szembeni igazságtalan és egyenlőtlen bánásmód volt az egyik oka annak, hogy politikus lettem. Az 1960-as évek végén diákönkéntesként Lisszabon szegény negyedeiben végeztem szociális munkát, ahol láttam a nagyon nehéz helyzetben lévő nőket alantas munkát végezni és eltartani a kiterjedt családjukat. Tudtam, hogy ennek meg kell változnia és ebben már láttam is jelentős változást életem során.
Ugyanakkor évtizedekkel később a COVID-19 azzal fenyeget, hogy visszahozza ezeket a körülményeket vagy még rosszabbakat számos nő számára világszerte.
A nők aránytalanul nagy számban végeznek alulfizetett munkát juttatások nélkül, háztartásbeliként, alkalmi munkásként, utcai árusként vagy olyan kisipari szolgáltatásokban, mint a fodrászat. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslése szerint közel 200 millió munkát veszítenek el az emberek csak a következő három hónapban, amelyeknek nagy része ezeket a szektorokat érinti majd.
És pont amikor elvesztik a fizetett munkájukat, akkor szembesülnek a nők a gondozói munkák egyre nagyobb terhével az iskolák bezárása, a túlterhelt egészségügyi rendszerek és az idős emberek megnövekedett igényei miatt.
Ne felejtsük el azokat a lányokat se, akik alig részesültek oktatásban. Sierra Leone néhány falvában az Ebola-járványt követően a lányok beiskolázottsága 50 százalékról 34 százalékra csökkent, amely egész életük során kihatással lesz saját, valamint közösségeik és társadalmaik jóllétére.
Számos férfinek is szembe kell néznie munkája elvesztésével és ellentmondó elvárásokkal. De még a legjobb időkben is a nők háromszor annyi házimunkát végeznek, mint a férfiak. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nőknek kell vigyázniuk a gyerekekre, amikor az üzletek kinyitnak, de az iskolák még zárva tartanak, amelynek köszönhetően még később tudnak visszakerülni a fizetett munkaerőpiacra.
A beágyazott egyenlőtlenség azt is jelenti, hogy míg az egészségügyi dolgozók 70 százalékát teszik ki a nők, addig az egészségügyi irányításban a számukat messze felülmúlja a férfiak száma, a politikában pedig csak minden tizedik vezető nő világszerte, amely mindannyiunkra negatív hatással van. Szükségünk van a nőkre, amikor döntéseket hozunk a járvánnyal kapcsolatban, hogy megakadályozzuk az olyan legrosszabb forgatókönyvek bekövetkeztét, mint a fertőzések második hulláma, a munkaerőhiány és akár a társadalmi feszültség.
A bizonytalan munkahelyeken foglalkoztatott nőknek sürgősen szükségük van alapvető szociális védelemre az egészségügyi biztosítástól a fizetett betegszabadságig, a gyermekgondozásig, a bevétel védelméig és az álláskeresési járadékig. A jövőben a gazdaságot ösztönző intézkedéseket a nőkre kell fókuszálni, ideértve a készpénz átutalásokat, a hiteleket, a kölcsönöket és a pénzügyi segítséget függetlenül attól, hogy egy nő teljes munkaidőben bejelentve, részmunkaidőben vagy szezonális munkásként a szürkegazdaságban, vagy vállalkozóként, esetleg üzlettulajdonosként dolgozik.
A COVID-19 járvány világosabbá tette mint eddig valaha, hogy a nők által végzett fizetetlen házimunka támogatja mind a közszolgáltatásokat, mind a magánprofitot. Az ilyen munkát figyelembe kell venni a gazdasági mérőszámokban és a döntéshozatalban. Mindannyian előnyre teszünk szert az olyan munkaszervezéssel, amely elismeri az emberek gondozói felelősségét, valamint az olyan átfogó gazdasági modellekkel, amelyek értékelik az otthon végzett munkát.
A jelenlegi járvány nemcsak a globális egészségügyi rendszereink számára jelent kihívást, hanem elkötelezettségünk számára is az egyenlőség és az emberi méltóság iránt.
A nők érdekeinek és jogainak előtérbe, valamint középpontba helyezésével gyorsabban túljuthatunk ezen a járványon, valamint egyenlőbb és alkalmazkodóbb közösségeket és társadalmakat alakíthatunk ki mindenki előnyére.
----------
A szerző António Guterres az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára
2020 május
