Az éghajlatváltozás korunk meghatározó kérdése. Napról napra egyre többen vesznek részt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
A területtel régóta foglalkozók már ismerik az éghajlatváltozással kapcsolatos kifejezéseket és fogalmakat. Nagy kihívást jelenthet azonban az összes kifejezés és fogalom megismerése azok számára, akik most csatlakoznak az éghajlatváltozással kapcsolatos párbeszédhez.
Ezért elkészítettünk egy gyűjteményt, amely összefoglalja az említett kifejezéseket és fogalmakat. Ez a gyűjtemény Önnek is segítséget jelenthet eligazodni az éghajlatváltozás terén zajló beszélgetésekben.
Javasoljuk, hogy olvassa el, mentse el a könyvjelzők közé, és használja fel az éghajlatváltozás elleni fellépése során.
A szótárat folyamatosan frissítjük az új kifejezésekkel, hogy közösen előmozdíthassuk az éghajlatváltozás elleni fellépést.
A szénlábnyom egy adott személy, szervezet, termék vagy tevékenység által a légkörbe kibocsátott üvegházhatású gázok mérőszáma. A nagyobb szénlábnyom több szén-dioxid- és metánkibocsátást jelent, és így nagyobb mértékben járul hozzá az éghajlati válsághoz.
Egy személy vagy szervezet szénlábnyomának mérése magában foglalja az energiatermeléshez, a fűtéshez, a szárazföldi és a légi közlekedéshez szükséges fosszilis tüzelőanyagok elégetése során keletkező közvetlen kibocsátást, valamint az emberek által fogyasztott élelmiszerek, feldolgozott termékek és szolgáltatások előállításából és ártalmatlanításából származó közvetett kibocsátást is.
A szénlábnyom csökkenthető a szél- és napenergiához hasonló alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való áttéréssel, az energiahatékonyság javításával, az iparpolitikák és szabályozások megerősítésével, a vásárlási és az utazási szokások megváltoztatásával, valamint a húsfogyasztás és az élelmiszer-pazarlás csökkentésével.
A fordulópont az a küszöbérték, amely után a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás által okozott bizonyos változások visszafordíthatatlanná válnak, még akkor is, ha a jövőbeni beavatkozások sikeresen csökkentik a globális átlaghőmérsékletet. Ezek a változások olyan hirtelen és veszélyes hatásokhoz vezethetnek, amelyek nagyon súlyos következményekkel járnának az emberiség és bolygónk jövőjére nézve.
A világ felmelegedésével több ilyen fordulópontra kerülhet sor. Ezek egyike a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró eltűnése, ami jelentős tengerszint-emelkedéshez vezetne és veszélyeztetné a part menti közösségeket és ökoszisztémákat. A másik a tundrai régiókban lévő örök fagy olvadása, amely hatalmas mennyiségű, megrekedt üvegházhatású gáz felszabadulását eredményezné, tovább gyorsítva a globális felmelegedést és az éghajlatváltozást. Ezenkívül a korallok tömeges kifehéredése és az esőerdők pusztulása két másik olyan jelentős fordulópont, amely óriási hatással lenne mind a biológiai sokféleségre, mind az emberi társadalmakra.
Az üvegházhatású gázok olyan gázok, amelyek megkötik a Napból származó hőt a bolygónk légkörében, és így melegen tartják Földünket. Az iparosodás korszakának kezdete óta az emberi tevékenység az üvegházhatású gázok veszélyes mértékű kibocsátásához vezetett, ami előidézte a globális felmelegedést és az éghajlatváltozást.
Az emberi tevékenység során kibocsátott fő üvegházhatású gázok a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid, valamint a hűtésre és fagyasztásra használt fluorozott gázok. Az emberi tevékenységből elsődlegesen felszabaduló üvegházhatású gáz a szén-dioxid, amely különösen a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, az erdőirtásból és a földhasználat megváltozásából származik. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk az elmúlt 200 év során a légkör szén-dioxid-koncentrációjának 50 százalékos növekedéséhez vezetett. A metán a másik fontos üvegházhatású gáz, amely a globális felmelegedés 25 százalékáért felelős. A metán a szén, a gáz és az olaj kitermelése és szállítása során, valamint a hulladéklerakók és a mezőgazdasági gyakorlatok során szabadul fel.
A katasztrofális éghajlatváltozás megelőzése érdekében a világ kormányainak együtt kell működniük az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentése érdekében most és az elkövetkező évtizedekben, valamint azért, hogy a globális felmelegedést a veszélyes 1,5 Celsius-fokos küszöbérték alatt tartsák.
Az éghajlati válság azokra a súlyos problémákra utal, amelyeket a bolygó éghajlatában bekövetkező változások okoznak vagy valószínűleg okozni fognak, ideértve a szélsőséges időjárást és veszélyeket, az óceánok savasodását és a tengerszint emelkedését, a biológiai sokféleség csökkenését, az élelmiszer- és vízellátás bizonytalanságát, az egészségügyi kockázatokat, a gazdasági zavarokat, az elvándorlást, sőt az erőszakos konfliktusokat is.
Az 1800-as évek óta az emberi tevékenység hatására a Föld átlaghőmérséklete mintegy 1,2 Celsius-fokkal emelkedett, és ennek a felmelegedésnek több mint kétharmada 1975 óta következett be. Ez már most is jelentős károkat okoz a társadalmaknak és a természetes ökoszisztémáknak a világ számos részén. Több mint 3 milliárd ember él az éghajlati válságnak különösen kitett helyeken, az alacsonyabb jövedelmű országok pedig aránytalanul nagy mértékben érintettek.
A tudósok elképzelése szerint az 1,5 Celsius-fokot meghaladó emelkedés olyan veszélyes fordulópontok sorozatához vezetne, amelyek visszafordíthatatlanná tennének számos változást, és nagyon komoly veszélyt jelentenének az emberi civilizációra. Ezért a kormányoknak most kell cselekedniük, hogy drasztikusan csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását, és elérjék a nettó zéró kibocsátást a következő évtizedekben, befektessenek az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz való alkalmazkodásba, valamint megvédjék és helyreállítsák a természetes ökoszisztémákat és biomokat, amelyektől bolygónk függ.
A nettó zéró kibocsátás eléréséhez biztosítanunk kell, hogy az emberi tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátást ellensúlyozzák a szén-dioxid-kibocsátás megszüntetésére irányuló emberi erőfeszítések – például szén-dioxid-elnyelők létrehozásával –, ezáltal megállítva az üvegházhatású gázok koncentrációjának további növekedését a légkörben.
A nettó zéró kibocsátásra való áttérés az energia-, a közlekedési, a termelési és a fogyasztási rendszereink teljes átalakítását igényli. Erre azért van szükség, hogy elhárítsuk az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményeit.
