Sajtóközlemények

UNIS/INF/348
2009. december 10.

Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay nyilatkozata az Emberi jogok napján 2009. december 10.

A menekültek és migránsok még a gazdagabb országokban is rendszeresen szenvednek el diszkriminációt.

Bécs, december 10. (ENSZ Információs Iroda) - A diszkriminációellenesség elve az emberi jogok alfája és ómegája.

Éppen ezért lett Az emberi jogok idei napjának hivatalos mottójává. Ezt az ünnepnapot minden évben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1948-as elfogadásának évfordulóján ünnepeljük. A diszkriminációellenesség mottója ezért - és számos más okból is - minden napon, minden évben, mindenkinek mottó lehetne.

Az Egyetemes Nyilatkozat 30 pontjából 26 a "mindenki" vagy a "senkinek" szavakkal kezdődik. Mindenkinek élveznie kell az emberi jogok mindegyikét, továbbá senkit sem lehet kizárni ezekből. Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. A diszkriminációellenességnek győznie kell!

Ma egy egész sor olyan, e jogokon alapuló nemzetközi szerződés áll előttünk, amelyeket áthat a diszkriminációellenesség elve. Ezek közé tartozik például a gyermekek jogairól szóló, a rokkantak, a menekültek, a migráns dolgozók jogairól szóló egyezmények. Egyezmények, amelyek a faji megkülönböztetés, illetve a nők elleni erőszak megszüntetésére irányulnak, valamint egyezmények, amelyek munkával, egészséggel és vallással foglalkoznak. Ezeket a jogilag kötelező érvényű megállapodásokat kiegészítik az ENSZ azon nyilatkozatai, amelyek a kisebbségek és az őslakosok jogaival foglalkoznak.

Ezeket a nemzetközi törvényeket és megállapodásokat ezernyi nemzeti és helyi törvény, intézmény támogatja. Jó néhány országban ma már ténylegesen működik egyetemes oktatási rendszer, néhányban pedig mindenkire kiterjedő közegészségügyi rendszer is. Mindent egybevéve megfigyelhetjük, hogy az emberiség képes és hajlandó egy egyenlő lehetőséget és egyenlő bánásmódot biztosító, törvény uralma alatt álló világ létrehozására. Emberek milliói máris részesültek ennek hasznából.

Mindenféle embernek van mit ajánlania. Ha elfogadjuk a sokszínűséget, rendkívül gazdaggá és sokfélévé tesszük társadalmunkat.

Mégis: a diszkrimináció burjánzik.

A világon ledolgozott összes munkaóra kétharmada a nőket terheli, a világ összes élelmiszerének felét a nők termelik, ugyanakkor összesen 10 százalékát kapják a világ összes bevételének és kevesebb mint egy százalékát birtokolják a világ összes vagyonának. Az elmúlt évszázad jelentős előrelépéseinek dacára a nők és gyermekek még mindig - minden társadalomban - ki vannak téve a diszkriminációnak, és ennek mértéke a társadalmak nagy részében még mindig igen magas. Napról napra számtalan nőnek kell fizikai, szexuális bántalmazást elszenvednie, és a bántalmazók nagy része büntetlen marad, ráadásul így a jövőbeli bántalmazók előtt sem állnak elrettentő példák.

A kisebbségek a világ minden térségében továbbra is jelentős fenyegetéssel: diszkriminációval és rasszizmussal néznek szembe, és gyakran nem vehetnek részt a hazájuk társadalmának nagy része számára elérhető gazdasági, politikai, szociális és kulturális életben.

Hasonló problémák sújtják azt a mintegy 370 millió őslakost, akik a világ népességének ugyan 5 százalékát adják, de a legszegényebb emberek 15 százaléka mégis közülük kerül ki. Rendszerint kiszorulnak a társadalom peremére, elvágva olyan alapvető jogoktól, mint a földhöz és a vagyonhoz való jogok vagy az alapvető közszolgáltatásokhoz való jogok.

Ugyanígy bolygónkon mindenhol megtalálható a faji és etnikai diszkrimináció, ami változatlanul a diszkrimináció egyik legveszélyesebb formája marad. Ha szabadjára engedjük, vagy nem figyelünk oda rá, könnyedén vezethet gyűlölethez, erőszakhoz és - a legrosszabb esetben, ha tényleges konfliktus robban ki - egyenesen emberiségellenes bűnökhöz, népirtáshoz.

A vallási vagy hiten alapuló diszkrimináció épp ilyen pusztító lehet. Bizonyos országokban vannak olyan csoportok, amelyeknek tagjait akadályozzák hitük, vallásuk gyakorlásában, és megvonják tőlük alapvető jogaikat. Radikális esetben ezek a körülmények vallási erőszakhoz, gyilkosságokhoz és konfliktusokhoz; a sztereotípiák megbélyegzéshez, elszigetelődéshez vezethetnek.

A menekültek és a migránsok rendszeresen szenvednek el hátrányos megkülönböztetést. Gazdag országokban is előfordul, hogy olyan nőket, gyermekeket, férfiakat tartanak hosszú időre fogságban, akik semmilyen bűntényt nem követtek el. Rendszeresen hátrányos megkülönböztetést kell elszenvedniük a helyi háziuraktól, munkaadóktól, állami hatóságoktól. Továbbá egyes politikai pártok, médiaorgánumok és közszereplők sztereotípiákat és rágalmakat terjesztenek róluk.

Számos más csoportnak is - kisebb vagy nagyobb mértékű - diszkriminációval kell szembenéznie. Ezek közül egyeseket könnyebben meghatározhatunk: ilyenek a mozgássérültek, a hontalanok, a melegek és leszbikusok, egyes kasztok tagjai és az idősek. Mások - mivel több csoportba is beletartoznak - több szinten is találkoznak diszkriminációval.

Azok, akiknek nem kell diszkriminációt elszenvedniük, gyakran nehezen tudják megérteni, milyen szenvedést, megaláztatást jelent embertársaiknak a diszkrimináció. Szintúgy azt sem mindig értik meg, milyen mélységesen káros ennek hatása a társadalomra.

A diszkrimináció bizalmatlanságot, haragot, erőszakot, bűntetteket és bizonytalanságot teremt. Ráadásul gazdasági szempontból is haszontalan, hiszen visszaveti a termelékenységet. Egyáltalán: semmilyen szempontból nem jó a társadalomnak. Mégis: továbbra is mindannyian élünk vele, sokszor nem is tudván, mit teszünk, csupán megszokott reflexeinket követjük.

Épp ezért arra biztatom az embereket - politikusokat, tisztségviselőket, gazdasági vezetőket, a civil társadalmat, az nemzeti emberi jogi szervezeteket, a médiát, a vallási vezetőket, tanárokat, diákokat; minden egyes embert, hogy tisztelje meg az Emberi jogok napját 2009-ben azzal, hogy elfogadja a sokszínűséget, és elhatározza, hogy tényleges, hosszú távú lépéseket tesz azért, hogy megszűnjék a diszkrimináció.

* *** *