UNIS/SGSM/147
2009. október 15.
"Az ENSZ megtesz mindent, hogy reagáljon"
A Főtitkár üzenete az ENSZ napján, 2009. október 24.
Az idei ENSZ napon - ahogy az év minden más napján is - az ENSZ dolgozik: a bolygóért, a munkahelyekért, "értünk", emberekért.
Mi több humanitárius segélyt küldünk - ráadásul a legrázósabb helyekre - mint bárki más. A világ gyermeklakossága 40 százalékának beoltásáról mi gondoskodunk. Több mint 100 millió embert etetünk, és több mint 30 millió menekültet - akiknek legtöbbje háború és üldöztetés elől menekülő nő és gyermek - mi segítünk. Több békefenntartót foglalkoztatunk, mint valaha (számuk meghaladja a 115000 főt.) Csak az elmúlt évben közel 50 országot segítettünk választások lebonyolításában. És az ENSZ teljes szervezete mozgásba lendült, hogy a globális gazdasági zavarral, és az általa okozott fenyegetéssel szembeszálljon.
Az emberek azt várják az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, hogy legyőzze a szegénységet és éhínséget, hogy biztosítsa a békét, hogy kiterjessze az oktatást, és hogy a világ bármely pontján kiálljon az emberi jogokért. Azt várják tőlünk, hogy megakadályozzuk a pusztító fegyverek és a járványok terjedését, hogy megvédjük a katasztrófák által sújtott embereket és családjaikat. Decemberben pedig azt várják majd tőlünk, hogy megpecsételjünk egy széleskörű, igazságos és nagyratörő klímaegyezményt, ami majd megvéd mindannyiunkat, és elegyengeti az utat egy zöldebb, könnyebben fenntartható gazdaság irányába.
Egyedülálló alkalom ez a világ történetében: többszörös válság - az élelmiszereket, üzemanyagot érintő krízis, a pénzügyi válság, és az influenza -sújt le egy időben. A klímaváltozás egyre sötétebb árnyékot vet ránk. Mindez egyetlen, 21. századi igazságról tanúskodik: egy a bolygónk, egy az otthonunk. Legyünk akár emberek, nemzetek vagy fajok együtt merülünk el vagy maradunk a felszínen.
Az ENSZ megtesz mindent, hogy reagáljon: hogy választ adjon a legfontosabb kérdésekre, hogy az összefüggéseket lássa. Megpróbáljuk a nemzeteket olyan új egységbe kovácsolni, ami eredményeket hozhat mindenkinek, de mindenekelőtt a szükséget szenvedőknek. Ugyanakkor fájdalmasan tudatában vagyok annak is, hogy milyen messzire kell még mennünk, hogy mekkora szakadék tátong a kötelezettségvállalások és a cselekedetek között. Ezen az ENSZ napon fogadjuk meg mindannyian, hogy megkettőzzük erőfeszítéseinket a veszélyeztetettek, erőtlenek és védtelenek érdekében. Fogjunk össze szorosabban, mint valaha - egységes cél érdekében, együttes erővel: hogy a világot biztonságosabb, jobb hellyé tegyük.
* *** *
