Sajtóközlemények

Tájékoztatásul – nem hivatalos dokumentum

UNIS/INF/581
2022. július 8.

A világ lángokban áll. A megújuló energiaforrások forradalmára van szükségünk.

A szennyező fosszilis tüzelőanyagok használatának elhagyása és a megújuló energiaellátásra való átállás felgyorsítása lehet az egyetlen valódi út, amely elvezet az energiabiztonsághoz, az áram stabil árához, a jóléthez és az élhető bolygóhoz

António Guterres

Néró császárt azzal vádolták a legenda szerint, hogy hegedült, miközben Róma égett. Ma néhány vezető ennél sokkal rosszabbat tesz. Olajat önt a tűzre. Szó szerint. Az egész világon érezhetők annak következményei, hogy az Oroszországi Föderáció megszállta Ukrajnát, és a növekvő energiaválságra válaszul pedig néhány nemzet a fosszilis tüzelőanyagok mellett köteleződött el, valamint további dollármilliárdokat költ az egyre súlyosbodó klímavészhelyzetet okozó kőszénre, kőolajra és földgázra.

Mindeközben az összes klímaindikátor folyamatosan újabb csúcsokat dönt és egy olyan jövőt vetít előre, amelyben kegyetlen viharok, áradások, aszályok, erdőtüzek és élhetetlen hőmérséklet pusztít bolygónk nagy részén. Világunknak az éghajlatváltozás által okozott zűrzavarral kell szembenéznie. A fosszilis tüzelőanyagok kutatására és kitermelési infrastruktúrájára fordított újabb támogatások félrevezetőek. A fosszilis tüzelőanyagok ugyanis sem most, sem a jövőben nem jelentenek megoldást. Jól látható az a kár, amelyet a bolygónak és a társadalmainknak okozunk, ugyanis mindenkire hatással van és minden nap hallunk róla a hírekben.

A fosszilis tüzelőanyagok okozzák az éghajlati válságot. A megújuló energiaforrások azonban megoldást jelenthetnek az éghajlat zavarainak csökkentésére és az energiabiztonság fokozására. Ha korábban és nagyobb mértékben fektettünk volna a megújuló energiaforrásokba, akkor nem találnánk magunkat ismét kiszolgáltatva a fosszilis tüzelőanyagok instabil piacának. A megújuló energiaforrások jelentik a béketervet a 21. századra. A küzdelem a gyors és igazságos energiaátállásért azonban nem kiegyenlített. A befektetők továbbra is a fosszilis tüzelőanyagokat támogatják, a kormányok pedig percenként 11 millió amerikai dollárt, tehát dollármilliárdnyi összegű támogatást adnak a kőszénre, a kőolajra és a földgázra.

Létezik egy szó arra, amikor a rövid távú megkönnyebbülést a hosszú távú jóllétünk elé helyezzük. Úgy hívjuk, hogy függőség. Még mindig függünk a fosszilis tüzelőanyagoktól. A társadalmaink és a bolygónk egészsége érdekében viszont fel kell hagynunk ezek használatával. Most azonnal. A szennyező fosszilis tüzelőanyagok használatának elhagyása és a megújuló energiaellátásra való átállás felgyorsítása lehet az egyetlen valódi út, amely elvezet az energiabiztonsághoz, az áram stabil árához, a jóléthez és az élhető bolygóhoz.

Ennek érdekében felkértem a G20-országok kormányait, hogy számolják fel a kőszénhez kapcsolódó infrastruktúrát a szén teljes kivezetésével 2030-ig az OECD-országokban, a többi országban pedig 2040-ig. Sürgettem a pénzügyi szereplőket arra, hogy hagyjanak fel a fosszilis tüzelőanyagok finanszírozásával és fektessenek be a megújuló energiaforrásokba. Ezen kívül bemutattam egy öt pontból álló tervet arról, hogy miként lehet a megújuló energiaforrások használatát fokozni világszerte.

Az első pont szerint globális közjószággá kell tennünk a megújuló energiaforrásokra épülő technológiát, ezen belül pedig fel kell számolnunk a technológiatranszfer előtti szellemi tulajdonjogi akadályokat. A második pont szerint elő kell mozdítanunk a globális hozzáférést a megújuló energiaforrásokra épülő technológiákhoz szükséges alkatrészek és nyersanyagok ellátási láncához.

2020-ban a világ 5 gigawattnyi akkumulátor tárhelyet telepített. 2030-ig 600 gigawatt tárhellyel kell rendelkeznünk. Világosan látható, hogy ennek eléréséhez globális összefogásra van szükségünk. A szállítási akadályok és az ellátási láncot érintő korlátozások, valamint a lítium és az egyéb akkumulátorokhoz szükséges fémek árának emelkedése viszont nehezíti az említett technológiák és anyagok telepítését pont akkor, amikor leginkább szükségünk lenne rájuk.

A harmadik pont szerint csökkentenünk kell a nap- és szélenergia projekteket akadályozó bürokráciát. Gyorsított eljárású engedélyeztetésre és több erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy modernizáljuk a villamosenergia-hálózatot. Az Európai Unióban nyolc évig, az Amerikai Egyesült Államokban pedig tíz évig tart egy szélerőműpark engedélyeztetése. A Koreai Köztársaságban a szárazföldi szélenergia projektekhez nyolc különböző minisztériumból 22 engedély beszerzésére van szükség.

A negyedik pont szerint a világnak át kell irányítania a fosszilis tüzelőanyagokra adott energiatámogatásokat és arra használnia, hogy megvédjék a kiszolgáltatott embereket az energia árának elszabadulásától, valamint befektessenek a fenntartható jövő felé vezető igazságos átállásba.

Az ötödik pont szerint pedig meg kell háromszorozni a megújuló energiaforrásokba való befektetéseket. Ez vonatkozik a multilaterális fejlesztési bankokra és a fejlesztési pénzügyi intézetekre, ahogyan a kereskedelmi bankokra is. Mindegyiknek közre kell működnie és ugrásszerűen fokoznia kell a megújuló energiaforrásokba való befektetéseit.

Azonnali cselekvést várunk el minden globális vezetőtől. Már így is veszélyesen közel vagyunk ahhoz, hogy elérjük a 1,5 Celsius-fokos határértéket, ami a tudomány jelenlegi állása szerint a felső határérték, amelynél még elkerülhetők az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményei. A 1,5 Celsius-fokos cél megtartása érdekében 45 százalékkal kell csökkentenünk a kibocsátásokat 2030-ig, valamint nettó zéró kibocsátást kell elérnünk a század közepéig. A jelenlegi nemzeti kötelezettségvállalások azonban közel 14 százalékos emelkedéshez vezetnek ebben az évtizedben. Az pedig felér egy katasztrófával.

A megújuló energiaforrásokban rejlik a válasz a klímaváltozás elleni fellépésre, az energiabiztonságra és a tiszta villamosenergia biztosítására az áramot nélkülöző emberek százmilliói számára. A megújuló energiaforrások mindhárom problémára megoldást jelentenek.

Senkinek nem lehet mentsége arra, hogy elutasítsa a megújuló energiaforrások forradalmát. Miközben a kőolaj és a földgáz ára rekord szinteket ér el, a megújuló energiaforrások idővel csak olcsóbbá válnak. A napenergia és az akkumulátorok ára 85 százalékkal csökkent a múlt évtizedben. A szélenergia ára 55 százalékkal lett alacsonyabb. A megújuló energiaforrásokba való befektetés pedig háromszor annyi munkahelyet teremt, mint a fosszilis tüzelőanyagok esetében.

A megújuló energiaforrások természetesen nem jelentenek egyedüli megoldást az éghajlati válságra. Nélkülözhetetlenek például az erdőirtás és a talaj degradációjának visszafordításához hasonló természetalapú megoldások. Alapvető fontossággal bírnak az energiahatékonyság előmozdítására irányuló erőfeszítések is. A megújuló energiaforrásokra épülő gyors energiaátállás végrehajtásának azonban továbbra is kitűzött célunknak kell maradnia.

Ahogyan leválunk a fosszilis tüzelőanyagok használatáról, úgy válnak láthatóvá annak óriási előnyei és nem csak az éghajlat számára. Az áram ára alacsonyabb és kiszámíthatóbb lesz, ami pozitívan hat az élelmezésbiztonságra és a gazdaság biztonságára. Amikor az áram ára emelkedik, akkor az élelmiszerek és az összes számunkra szükséges áru ára is emelkedik. Egyezzünk meg abban, hogy szükség van a megújuló energiaforrások mielőbbi forradalmára és arra, hogy abbahagyjuk a „hegedülést”, miközben a jövőnk lángokban áll.

* *** *

A szerző António Guterres az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára

A cikk megjelent a Népszavában 2022. 7. 8-án.