Sajtóközlemények

Tájékoztatásul – nem hivatalos dokumentum

UNIS/INF/586
2022. november 15.

Nyolcmilliárdan vagyunk

António Guterres

A tudományos áttöréseknek, az élelmezés, a közegészségügy és a higiéniai körülmények fejlődésének köszönhetően november közepén már nyolcmilliárdan élünk a világon. Miközben emberi családunk egyre nagyobbá válik, egyre megosztottabb is lesz.

Emberek milliárdjai küszködnek; százmilliókat pedig éhezés, sőt éhínség fenyeget. Soha nem látott számú ember vándorol el új lehetőségeket keresve vagy azért, hogy megszabaduljon az adósság terhe alól és a nehézségektől, vagy elmeneküljön a háborúk és az éghajlati katasztrófák elől.

Hacsak nem hidaljuk át a gazdagok és a szegények között tátongó szakadékot világszerte, akkor egy olyan világot hozunk létre magunknak, amelyben nyolcmilliárdan élünk feszültségben, bizalmatlanságban, válságok és konfliktusok közepette.

A tények magukért beszélnek. Egy maroknyi milliárdos ugyanannyi vagyonnal rendelkezik mint a világ szegényebb felén élők összesen. A világ legfelső százaléka teszi zsebre a világ bevételének ötödét, ráadásul a leggazdagabb országokban élők várható élettartalma akár 30 évvel is több lehet a legszegényebb országokban élőkénél. Bár a világ egyre gazdagabb és egészségesebb lett az elmúlt évtizedekben, ezek a különbségek is csak egyre nőttek.

E hosszú távú tendenciákon túl az egyre gyorsuló éghajlati válság és a Covid–19-járványt követő felépülés eltérő eredményessége még inkább felgyorsítja az egyenlőtlenségek súlyosbodását. Egyenesen egy éghajlati katasztrófa felé tartunk, miközben a kibocsátások és a hőmérséklet egyre csak emelkedik. Az áradások, a viharok és az aszályok pedig azokban az országokban pusztítanak leginkább, amelyek szinte alig tehetnek a globális felmelegedésről.

Az Ukrajnában zajló háború tovább súlyosbítja a már meglévő élelmiszer-, energia- és pénzügyi válságot, ami szintén a fejlődő gazdaságokat sújtja legjobban. A nők és a lányok, valamint a már diszkriminált és perifériára szorult csoportok sínylik meg leginkább ezeket az egyenlőtlenségeket.

A globális dél számos országa néz szembe hatalmas adósságokkal, egyre növekvő szegénységgel és éhezéssel, valamint az éghajlati válság egyre erősödő hatásaival. Kevés esélyük van arra, hogy befektessenek a járványból való fenntartható felépülésbe, a megújuló energiaforrásokra történő átállásba, vagy a digitális korszakra való felkészülésbe.

A fejlett országok elleni düh és neheztelés hamarosan eléri a tűréspontot.

A mérgező megosztottság és a bizalomhiány – a nukleáris leszereléstől kezdve a terrorizmuson át a globális egészségügyig – számos kérdés megoldását hátráltatja vagy juttatja zsákutcába. Meg kell állítanunk ezeket a káros tendenciákat, javítanunk kell a kapcsolatokat és közös megoldásokat kell találnunk a közös kihívásainkra.  

Az első lépés annak elismerése, hogy ez az elszabadult egyenlőtlenség egy döntés eredménye, olyan döntésé, amelyet a fejlett országoknak kell visszafordítaniuk. Ezt azonnal el kell kezdeniük az ebben a hónapban, Egyiptomban megrendezett ENSZ éghajlatváltozási konferencián és a G20-ak csúcstalálkozóján Balin.

Remélem, hogy a COP27 alatt az országok elfogadják a történelmi jelentőségű Éghajlati Szolidaritási Paktumot, amelynek keretében a fejlett és a feltörekvő gazdaságok egy közös stratégia mentén egyesítik képességeiket és erőforrásaikat az emberiség javára. A gazdagabb országoknak biztosítaniuk kell a főbb feltörekvő gazdaságok számára a pénzügyi és technológiai támogatást a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodáshoz. Ez az egyetlen reményünk arra, hogy elérjük éghajlati céljainkat. 

Ezen felül sürgetem a COP27-en részt vevő vezetőket, hogy állapodjanak meg egy ütemtervben és egy intézményes keretrendszerben, amellyel kompenzálják a globális dél országait az éghajlatváltozásból eredő veszteségekért és károkért, mivel azok már most is hatalmas szenvedést okoznak számukra.

A Balin megrendezésre kerülő G20-országok csúcstalálkozója pedig lehetőséget ad arra, hogy a fejlődő országok helyzetével foglalkozzunk. Kértem a G20-országokat, hogy fogadjanak el egy olyan ösztönző csomagot, amely a globális dél kormányai számára befektetéseket és likviditást biztosít, valamint foglalkozik az adósságkönnyítéssel és átütemezéssel.

Az ilyen középtávú intézkedések fokozása közben, partnereinkkel éjjel-nappal azon dolgozunk, hogy csökkentsük a globális élelmiszerválságot.

A fekete-tengeri gabonaexportról szóló kezdeményezés ezeknek az erőfeszítéseknek az egyik fő eleme. Segített stabilizálni a piacokat és csökkenteni az élelmiszerárakat. Minden tizedszázalék csökkentheti az éhezést és életeket menthet.

Azon is dolgozunk, hogy az orosz műtrágya eljusson a háború által súlyosan károsított globális piacokra. A műtrágya háromször többe kerül a járványt megelőző időszakhoz képest. A világszerte legtöbbek által fogyasztott alapvető élelmiszer, a rizs szenved majd ettől legjobban.

A globális élelmezésbiztonság érdekében az orosz műtrágyaexport útjában álló, még meglévő akadályok elmozdítására van szükség.

Az összes jelentős kihívás között azonban van egy jó hír is.

A nyolcmilliárdos világunk hatalmas lehetőséget jelenthet néhány legszegényebb ország számára, amelyekben a lakosság a leggyorsabban növekszik.

Az egészségügybe, az oktatásba, a nemek közötti egyenlőségbe és a fenntartható gazdasági fejlődésbe való viszonylag kisebb befektetések is képesek arra, hogy elindítsák a fejlődés és a növekedés hathatós folyamatát, átalakítva ezáltal gazdaságokat és jobbá téve az emberek életét.

Néhány évtizeden belül, a ma legszegényebb országai válhatnak a holnap motorjává a fenntartható, zöld növekedés és felvirágzás terén, egész régiókon belül.

Bízom az emberi találékonyságban, és óriási hitem van az emberi szolidaritásban. Ezekben a nehéz időkben jól tennénk, ha emlékeznénk az emberiség egyik legbölcsebbikének, Mahatma Gandhinak a szavaira: „A föld elég mindannyiunk szükségletére, de nem elég mindannyiunk mohóságára.”

A novemberben megrendezett két globális találkozó lehetőséget ad arra, hogy áthidaljuk a szakadékokat és helyreállítsuk a bizalmat, mindezt úgy, hogy egyenlő jogokat és szabadságot biztosítunk a nyolcmilliárdos emberiség minden egyes családtagja számára.

* *** *

A szerző António Guterres az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára.

A cikk megjelent a Népszavában 2022. 11. 15-én.