Az új koronavírustól az éghajlatváltozásig, a faji igazságtalanságtól a növekvő egyenlőtlenségekig, egy zűrzavaros világban élünk.
Ugyanakkor egy időtálló elképzeléssel rendelkező nemzetközi közösség vagyunk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének idén 75 éves Alapokmánya testesít meg. Ez az egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten és a nemzetközi együttműködésen alapuló, egy jobb jövőt kilátásba helyező elképzelés segített abban, hogy elkerüljük a harmadik világháborút, amelynek katasztrofális következményei lettek volna a bolygónkon való életre nézve.
Közös kihívásunk, hogy kollektív szellemiségünk segítségével kiálljuk a mostani megpróbáltatást és a próbatételt.
A járvány rámutatott a súlyos és rendszerszintű egyenlőtlenségekre mind az országokon és közösségeken belül, mind közöttük. Sőt megmutatta a világ gyengeségeit nemcsak egy másik egészségügyi veszélyhelyzettel, hanem a klímaváltozásra adott lassú válaszunkkal, a kibertérben való jogtalansággal és a nukleáris felfegyverkezés kockázataival szemben. Az emberek bizalma a politikai berendezkedésekben és intézményekben mindenhol folyamatosan csökken.
A veszélyhelyzetet számos mély humanitárius válság is súlyosbítja: a folyamatos vagy egyre erősödő konfliktusok, a lakhelyük elhagyására kényszerült emberek rekord nagysága, a sáskajárás Afrikában és Dél-Ázsiában, a fenyegető szárazságok Afrika déli részén és Közép-Amerikában, mindezek a növekvő geopolitikai feszültségek közepette.
A világ vezetőinek alázatosnak kell lenniük ezen gyengeségekkel szemben, valamint fel kell ismerniük az egység és a szolidaritás életbevágó fontosságát.
Senki nem tudja megmondani, hogy mi fog történni, de én kettő forgatókönyvet látok.
Az egyik az "optimista" alternatíva.
Ebben az esetben a világ valahogyan keresztüljut a jelenlegi helyzeten. A globális észak országai egy sikeres kilépési stratégiát alkotnak meg. A fejlődő országok pedig elég támogatást kapnak és a demográfiai jellegzetességeik, nevezetesen fiataljaik segítségének köszönhetően feltartóztatják a járvány hatását.
Ezt követően talán egy oltóanyag is elkészül körülbelül kilenc hónap múlva, amit globális közjóként, "az emberek oltóanyagaként" osztanának szét, valamint elérhető lenne mindenki számára.
Amennyiben ez történik és a gazdaság is fokozatosan elkezdene felépülni, akkor talán két vagy három évre lenne szükség ahhoz, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba.
De van egy másik, barátságtalanabb forgatókönyv is, amelyben az országok nem tudnak együttműködni, a vírus pedig újra és újra felbukkan. A fejlődő világban a helyzet robbanásszerűvé válik. Az oltóanyagok előállítása lassul vagy ha viszonylag gyorsan elérhetővé is válik az oltóanyag akkor, azért heves küzdelem kezdődik, és a nagyobb gazdasági hatalommal rendelkező országok jutnak hozzá először, magukra hagyva a többieket.
Ebben az esetben egyre jobban elmozdulnánk a töredezettség, a populizmus és az idegengyűlölet felé. Minden ország egyedül cselekedne vagy úgynevezett tettre kész koalíciókban, amelyek néhány konkrét feladatot akarnának megoldani. Végül a világnak nem sikerülne azt a fajta kormányzást előmozdítani, amely ahhoz szükséges, hogy megoldjuk közös kihívásainkat.
Ennek eredményeképpen a világ egy legalább öt vagy hét éven át tartó globális depresszióba süllyedne az új normális helyzet visszaállása előtt, amelynek valódi természetét lehetetlen megjósolni.
Nagyon nehéz megmondani, hogy most melyik irányba tartunk. A legjobbért kell dolgoznunk és a legrosszabbra kell felkészülnünk.
Akármilyen borzalmas is a járvány, ébresztőként annak megértésére kell ösztönöznie minden politikai vezetőt, hogy a feltételezéseinknek és a hozzáállásunknak változniuk kell, valamint hogy a megosztottság mindenki számára veszélyes.
Ez a megértés elvezetné az embereket annak felismeréséhez, hogy a globális gyengeségek megoldásának egyetlen módja van, egy erősebb globális kormányzás jobb nemzetközi együttműködéssel.
Ugyanis egész egyszerűen nem térhetünk vissza azokhoz a rendszerekhez, amelyek lehetővé tették a jelenlegi válság kialakulását. Az újjáépítésnek jobban kell sikerülnie, amelyhez fenntarthatóbb, befogadóbb és a nemek közötti egyenlőségre épülő társadalmakra és gazdaságokra van szükség.
Mindeközben képzeljük el újra a nemzetek közötti együttműködést. A mai multilateralizmusnak hiányzik a súlya, valamint hiányzik belőle az ambíció és az erő. Ugyan néhány intézménynek van ereje, de azok kevésszer vagy egyáltalán nem élnek vele, ahogy láthattuk a Biztonsági Tanács nehézségeit is.
Legyen a multilateralizmus együttműködőbb, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezete és szakosított intézményei még szorosabban és hatékonyabban dolgoznak együtt a Világbankkal, a Nemzetközi Valutaalappal, olyan regionális szervezetekkel, mint az Afrikai Unió és az Európai Unió, valamint kereskedelmi szervezetekkel és más érintett szervezetekkel.
Legyen a multilateralizmus befogadóbb. A kormányok ma távol állnak attól, hogy egyedüli politikai és hatalmi szereplők legyenek. A civil társadalom, az üzleti világ, a helyi hatóságok, a városok, a regionális irányítótestületek egyre nagyobb vezető szerepet töltenek be a mai világban.
Mindez elvezetne a hatékony multilateralizmushoz, amely mechanizmusai révén lehetővé tenné, hogy a globális kormányzás működőképes legyen ott, ahol szükség van rá.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányában foglalt, tartós értékeken alapuló új, együttműködőbb, befogadóbb és hatékonyabb multilateralizmus képes lenne kimozdítani bennünket az alvajárásunkból és megakadályozná, hogy még nagyobb veszély felé sodródjunk.
A világ politikai vezetőinek figyelembe kell venniük ezt az ébresztőt és közösen kell foglalkozniuk a világ gyengeségeivel, megerősítve a globális kormányzási képességünket, erősebbé téve a multilaterális intézményeket, valamint erőt merítve az egységből és a szolidaritásból ahhoz, hogy legyőzzük korunk legnagyobb próbatételét.
----------
A szerző az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára António Guterres
A cikk megjelent a Népszavában 2020. 07. 16-án.
