SG/SM/10257
HR/4877
OBV/533
2005. december 10.
Az ENSZ Főtitkárának üzenete az Emberi Jogok Napján
2005. december 10.
57 évvel az után, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megtiltotta a kínvallatás és a kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetés alkalmazását, a kínvallatásra máig elfogadhatatlanul nagy számban találunk példát földünkön. Az elmúlt időszakban különösen nyugtalanító tendenciának lehettünk tanúi, amikor saját nemzetük biztonságára hivatkozva egyes államok jogot formálnak a kínvallatás tilalma alóli. felmentésre.
Legyen mindenki számára világos: a kínvallatás soha nem lehet a terrorizmus elleni harc eszköze, hiszen a kínvallatás, mint olyan, maga a terror.
A kínvallatás tilalma a nemzetközi jog jól megalapozott, egyértelmű és korlátlan eleme. Minden államra nézve kötelező és kiterjed minden, az adott állam fennhatósága, vagy felügyelete alá tartozó területre. A tilalom úgy a háborúkban, mint békeidőben minden körülmények között érvényes. A kínvallatás akkor sem megengedhető, ha a gyakorlatát más elnevezéssel jelöljük: a kegyetlen és embertelen bánásmód elfogadhatatlan és törvénytelen, függetlenül annak elnevezésétől.
Az államoknak respektálniuk kell ezt a tilalmat, és határozottan fel kell venniük a harcot a kínvallatást alkalmazókkal. Azoknak, akik engedélyezik a kínzás, a kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító bánásmódok alkalmazását, és akik elkövetik az ilyen tetteket, cselekedeteikért felelniük kell. Egyetlen egy állam sem hunyhat szemet az ügyben érintetlen, harmadik félként a környezetében elkövetett kínzások felett. Ez egyben azt is jelenti, hogy senkit nem lehet kiadni és így kiszolgáltatni egy másik állam hatalmának, ha fennáll annak a veszélye, hogy ott kínzás áldozatává válhat.
A nemzetközi közösségnek a kínzás bármilyen formája ellen erélyesen és egységesen kell fellépnie. Arra kérem az eddig a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód és Büntetések Megelőzéséről szóló Egyezményhez, illetve az ENSZ Kínzás Elleni Fakultatív Jegyzőkönyvének elveihez még nem csatlakozott államokat, hogy tegyék ezt meg.
Felszólítom a tagállamokat, hogy az ENSZ kínzások megelőzéséért felelő különleges referensének tegyék lehetővé az országukban fogva tartottak meglátogatását. Azok számára, akik elkülönítésük miatt fokozottan ki vannak téve az erőszaknak nélkülözhetetlen védelmet jelent, ha az ENSZ referensei szabadon meglátogathatják őket. Együtt kell biztosítanunk, hogy a bántalmazott fogva tartottak, a kínzások túlélői és áldozatai jóvátételt illetve megszólalási lehetőséget kapjanak.
Az emberiességnek ma súlyos kihívásokkal kell szembenéznie. A terrorfenyegetettség valós és közvetlen. Ennek ellenére, a terroristáktól való félelem soha nem igazolhatja az ő módszereik átvételét. Elkeserítő az a tény is, hogy a kegyetlen, embertelen büntetés és bánásmód terjedőben van. Sok helyütt ez döntően a leginkább veszélyeztetett embereket, a fogva tartottakat, a politikai hatalomból kiszorultakat, és a gazdaságilag hátrányos helyzetűeket érinti. Az emberiesség alapvető értékeinek megerősítésével ez a rossz tendencia megszűntethető és ez a világ helyes válasza az emberi jogok megsértésére.
Ma, az emberi jogok napján vállaljunk kötelezettséget az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának betartatására és töröljük le a föld arcáról a kínzás, az embertelen bánásmód okozta fájdalmas nyomokat.
* *** *
