A víz áthatja az összes fontos globális kérdést az egészségtől az éhezésig, a nemek közötti egyenlőségtől a munkahelyekig, az oktatástól az iparig, a katasztrófáktól a békéig.
Ebből kifolyólag a víz témakörét a világ jobbá, biztonságosabbá és igazságosabbá tételével foglalkozó valamennyi globális találkozó szerves részévé kell tenni. Jelenleg ugyanis nem ez a helyzet.
A 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszerben – a mélyszegénység felszámolására irányuló nemzetközi erőfeszítések fő keretrendszerében – a 17 fenntartható fejlődési cél mindegyikének sikere a jól működő globális vízkörforgástól függ.
Az ENSZ legutóbbi éghajlatváltozási konferenciájának (COP27) felépítésében már tükröződött az a tény, hogy a víz és az éghajlatváltozás elválaszthatatlanul összekapcsolódik, azonban a víz még mindig nem szerepel önálló témaként a COP-folyamat rendszeres felülvizsgálatában és jelentéstételében.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelmünk és a jobb világ építésére való törekvésünk során be kell építenünk a víz témakörét a mérföldkőnek számító globális keretrendszerekbe, köztük a párizsi megállapodásba, a 2030-as keretrendszerbe, a katasztrófakockázat csökkentésére irányuló Sendai-keretrendszerbe és a Világélelmezés-biztonsági Bizottság munkájába.
Ilyen integráció nélkül nem tudjuk majd kézben tartani azokat a nagy válságokat, amelyek a földi életet és egy jobb holnap reménységét fenyegetik.
Az éghajlatváltozással kapcsolatosan a víznek a mind szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb időjárás hatásainak enyhítésére szolgáló és az alkalmazkodásra irányuló terveink középpontjában kell állnia.
A vízhez kötődő ökoszisztémák védelme, helyreállítása és bővítése például elengedhetetlen a biológiai sokféleség megőrzéséhez és a szén-dioxidnak a légkörből való megkötéséhez.
A már meglévő és az új víz- és csatornarendszereket azonban úgy kell megtervezni, hogy ellenálljanak az egyre barátságtalanabb környezetnek.
A jelek egyértelműek. Mindössze 20 év alatt 134 százalékkal nőtt az árvízhez köthető katasztrófák száma, és 29 százalékkal az aszályok száma és időtartama[1]. Ráadásul mintegy 2 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez, és 3,6 milliárd ember él biztonságos illemhely nélkül. Már világos, hogy komolyan elmarad a tervezettől a 6. fenntartható fejlődési cél megvalósítása, ami célul tűzte ki, hogy 2030-ra mindenki számára elérhetővé váljon a tiszta víz és az alapvető közegészségügy.
Nincs más választásunk, mint gyorsabban és okosabban, ágazatokon átívelően cselekedve megoldani a vízválságot a fenntartható fejlődés minden területén.
Az éghajlatváltozás vízhez köthető jelenségeinek mérséklésére és az alkalmazkodásra úgy kell tekinteni mint egy új „társadalmi szerződésre” köztünk és a jövő nemzedékei között.
A saját életünkben mindannyian tudatosabbak lehetünk a vízlábnyomunkat illetően és jobban odafigyelhetünk arra, hogy ne pazaroljuk a vizet.
Egyénileg ezt a semmiséget kell tennünk a dédunokáink védelme érdekében. A globális rendszer számára azonban ennek a hozadéka nemcsak jelentős, hanem szükséges is.
A pénzügyi forrásokat célzottabban kell felhasználni és új forrásokat kell mozgósítani a társadalom és a gazdaság egészében a vízzel kapcsolatos szolgáltatások kiépítéséhez és fenntartásához szükséges infrastruktúrára és rendszerekre.
Vannak biztató jelek is. Nemzeti szinten már most nagyobb figyelmet fordítanak a vízre, amikor az országok nemzeti tervei készülnek az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra és a kibocsátás csökkentésére. Ezt üdvözlöm, és arra bátorítom az összes országot, hogy kövessék ezt a példát.
A probléma azonban túl nagy ahhoz, hogy a nemzetállamok egyedül megbirkózzanak vele. A multilaterális rendszer pontosan azért létezik, hogy az ilyen összetett globális kihívásokra adott válaszokat összehangolja.
A COP27-nek otthont adó Egyiptom kormánya elindította a „Vízügyi alkalmazkodási és ellenállóképességi cselekvési tervet”, amelynek célja, hogy az integrált vízügyi és éghajlati cselekvést a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos fellépés során bevett gyakorlattá tegye. Ez örvendetes jele annak, hogy a döntéshozók kezdik felismerni a víz lényegét, vagyis azt, hogy a víz az ellenállóképesség hordozója, problémamegoldó tényező és az előttünk álló összes nagy kihívás közötti legfőbb kapcsolat.
A COP27 által kiváltott lendület továbbvisz minket az ENSZ 2023-as vízügyi konferenciájára, amely 1977 óta az első ilyen jellegű konferencia lesz. A társházigazdák, Tádzsikisztán és Hollandia arra ösztönzik az országokat, hogy közösen foglalkozzanak a víz témakörével és ehhez „cselekvésorientált”, „inkluzív” és „ágazatközi” megközelítést alkalmazzanak.
A COP27-en kialakult lendületet egy új vízügyi cselekvési menetrenddel kell továbbvinnünk.
A vízválság megoldásához mindenkire szükség van. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mindenki egyformán tenni kíván a víz védelméért.
A cikk megjelent a Népszavában 2023. 1. 4-én.
