Kazahsztán például 3750 kilométerre található a legközelebbi tengeri kikötőtől. Az ércekhez és a fémekhez hasonló legfőbb exportcikkeinek kiviteléhez átlagosan 81 napra van szükség. Ausztria sem rendelkezik tengerparttal, ugyanakkor jó infrastruktúrával és utakkal igen, valamint kevesebb, mint 100 km-re helyezkedik el a tengertől. Ezek lehetővé teszik az osztrák áruk számára, hogy átlagosan 9 nap alatt kerüljenek exportálásra. Tehát a kazah exportőröknek sokkal többe kerül a kivitel, mint az osztrákoknak. 

2014 novemberében Ausztria látta vendégül a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok második konferenciáját Bécsben, ahol olyan lehetőségeket vizsgáltak meg, amelyekkel elő tudják segíteni a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok fenntartható fejlődését. Körülbelül 2000-en, köztük kormányzati képviselők, államfők és Ban Ki-Mun ENSZ-főtitkár vett részt a konferencián. 

A konferencián elfogadott Bécsi Akcióprogram célja, hogy hat prioritást élvező területen konkrét intézkedésekkel járuljon hozzá a tengerparttal nem rendelkező országok szegénységének felszámolásához. A prioritást élvező területek: az infrastruktúra fejlesztése és karbantartása; a szállítási infrastruktúra; az energia és az információs és kommunikációs technológiai infrastruktúra; a nemzetközi kereskedelem és annak megkönnyítése; a regionális integráció és együttműködés, valamint a strukturális gazdasági átalakítás. 

Melyek a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok? 

A tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok (LLDC-k) nem rendelkeznek szárazföldi kijárattal a tengerhez, ami jelentős kihívást jelent számukra többek között a kereskedelem, a szállítás és az infrastruktúra területén. Az összes LLDC alacsony bruttó hazai termékkel (GDP) és alacsony emberi fejlettségi mutatóval rendelkezik. A 32 tengerparttal nem rendelkező fejlődő ország legtöbbje a legkevésbé fejlett országok közé is tartozik. 16 LLDC található Afrikában, 10 Ázsiában, 4 Európában és 2 Latin-Amerikában. Az LLDC-k teljes lakossága 533 millió fő volt 2020-ban.  

Az LLDC-k legfontosabb kihívásai 

Mivel az LLDC-k távol helyezkednek el a világpiacoktól ezért a kereskedelem nehezebb számukra. Az LLDC-k jelentősen függnek a szomszédos országoktól, ugyanis a szomszédos országok területére van szükségük az áruk szállításához. Gyakran a fejlődő tranzitországok szegényes infrastruktúrával, törékeny politikai helyzettel és költséges adminisztratív gyakorlatokkal rendelkeznek. A közút- és vasúthálózat gyakran rossz állapotban van: például csak 9 tranzitországban aszfaltozott az utak több mint 50 százaléka. A sztrájkok, a polgárháborúk és a természeti katasztrófák szintén gyakoriak. 

Ezen összes tényező hozzájárul a magas szállítási költségekhez. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) szerint az LLDC-k általában kétszer annyit költenek az export bevételükből a szállításra és a biztosításra, mint egy átlagos fejlődő ország és háromszor többet, mint egy átlagos fejlett ország. Ez egyértelművé válik, amikor összehasonlítjuk az átlagos LLDC Burundit a fejlett Dániával, ugyanis 2011-ben Burundi átlagos exportja 47 nap után érkezett célba, összevetve Dánia 5 napos export idejével. A dán exportőröknek 4 dokumentumra volt szükségük az exportáláshoz, míg a burundi exportőröknek 9 dokumentumot kellett beszerezniük. Egy konténer áru exportjának költsége Burundiból 2747 USD volt, ami sokkal magasabb, mint a Dániából exportált áruk esetében (744 USD). 

A fejlődés egyik legnagyobb akadálya, ha egy ország nem rendelkezik tengerparttal, mivel a magas szállítási költségek a kereskedelem alacsony szintjéhez vezetnek, és ez negatívan hat a gazdasági növekedésre és a fenntartható fejlődés elérésére.

Tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok és a tengerparttal nem rendelkező fejlett országok 

Az olyan európai, tengerparttal nem rendelkező országok mint Ausztria, Magyarország és Szlovákia nem szembesülnek a hasonló kereskedelmi, szállítási és infrastrukturális korlátokkal, mint fejlődő társaik. A tranzit infrastruktúra Európában sokkal jobb állapotban van, mint a fejlődő világban és az európai, tengerparttal nem rendelkező fejlett országok számára az európai uniós tagságukból kifolyólag lehetséges az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, valamint kereskedelmük kevésbé függ a tengerhez való hozzáféréstől, mivel magasan fejlett gazdaságok veszik őket körül. Az európai, tengerparttal nem rendelkező országok, mint Ausztria, Magyarország és Szlovákia a gépekhez és felszerelésekhez hasonló főként magas értékű termékeket exportálnak, míg az LLDC-k inkább árucikkeket exportálnak. Végeredményben az üzleti tevékenység sokkal költségesebb az LLDC-kben. 

A tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok ENSZ hivatala 

A legkevésbé fejlett országokért, a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országokért és a fejlődő kis szigetországokért felelős ENSZ-főbiztos hivatalát (UN-OHRLLS) az ENSZ-Közgyűlés hozta létre 2001-ben. Legfőbb feladata az ENSZ-főtitkár, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Közgyűlés és a tagállamok támogatása az Akcióprogram végrehajtásában. További feladatai közé tartozik a legkevésbé fejlett országok, a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok és a fejlődő kis szigetországok támogatása az ENSZ releváns részlegeinek bevonásával, valamint a civil társadalommal, a médiával, a tudományos intézményekkel és az alapítványokkal közösen.